Miért tudnak olyan őrülten viselkedni?
Mert féltenek. Képzeld el, hogy egyszer csak valaki hazajön, egy aranyos kisállattal, amire rég vártál! Nagyon örülsz neki, nem? Vigyázol rá, mindig a közelében vagy. Pánikolsz, ha nem tudod, merre jár. Folyton aggódsz érte, és azt kérdezed félhangosan:
Aggódsz, hogy eleget eszik-e, alszik-e, akkor is, ha beteg. Féltve őrzöd. Meg akarsz neki tanítani dolgokt, amiket ő nem akar megtanulni.
És, most tegyük fel, hogy az állat azt gondolja: Ejnyje, gazdi bedilizett! Úgy viselkedik, mint egy diktátor!
Na? A szülők úgy bánnak veled, mint ahogy te bánnál az állatkával?
Igen, akkor is idegesítőek. De azért, mert törődnek veled. Talán segít, ha erre gondolsz - nem tudom, nem próbáltam, nekem általában nincs annyi problémám a szülőkkel.
Még egy ok:
Gondolatban - vagy bárhogy másképp - listázd azokat a dolgokat, amik fontosak neked. A lista kábé ilyen lesz:
Hm. Így is sok a gondod, nem? Az ő listájuk még hosszabb. Átugorhatod, de azért sorolom.
És mikor ilyesmin rágódnak - nem tudjuk előre, ez így igaz - , akkor TILOS őket egyéb kiadásoról kérdezni - új bicikli, egy koncertjegy, mikor nyugodtan hallgathatsz Vivaldit, meg mehetsz a régi bicikliden, amin az egész suli röhög - , mert iszonyúan kiakadnak. Tehát, ha a szülő nagyban ráncolja a homlokát, akkor NE. De például, ha valamiben segítesz nekik, akkor már lehetséges. Így is van esély az elutasító válaszra, de nem üvöltve - kivéve, ha nem gyengék az idegei.
Mondd ki: KÖSZÖNÖM!
Persze, nehéz kijönni velük, de ha a hipernehéz matekpéldádban segítettek / megdobtak egy kis plusz pénzzel / elszállítottak valahova, mikor már késtél volna egyedül, és tényleg hálás vagy, mindd azt: Köszönöm (és NEM kösz), hogy segítettél, egyedül nehéz lett volna megoldanom, és tudom, hogy sok fontos dolgod csúszhat emiatt.
Ennek nagyon tudnak örülni.
NE BALHÉZZ!
Ahol tinik vannak, ot biztos van veszekedés is. A szülők tudnak elviselhetetlenek lenni. Hogy elkerüld a nagy megtorlásokat, viselkedj okosan: kezeld hidegvérrel a veszekedéseket!
Nyomulós szülő csekkolda
Nyugodtan tehetsz igeneket, ha úgy érzed, igaz rád...
Ha minimum egy kérdésre - igen, az egy is oda tartozik... - igennel feleltél, akkor a szülők nyomást gyakorolnak az életedre (tehát átlgosak. Hát, nekem átlagon felüliek a szüleim...)
És, a nyomulós szülők típusai:
1. Híres leszel, kicsim!
A szülők nyomatnak ezerrel azon a területen, ahol úgy hiszik, sikeres leszel. Gyakran saját, meg nem valósult álmaikat akarják a gyerekkel valahogy a családba vonzani.
Megoldás:
Ha nem vagy tehetséges azon a területen, ahol ennyire nyomatnak, akkor ezt tudatnod kell velük. Mondd el nekik: NEM VAGYOK TEHETSÉGES. Egy idő után csak meglátják, hogy igazad volt...
2. Igazi vezér vagy!
Hát, nekem a nagyszüleim ilyenek:-) Azt várják tőled, hogy a legjobb suliban, a legjobb osztályban, a legjobb eredményekkel tanulsz, kitűnőre, dicsérettel érettségizel, és valami menő külföldi egyetemre mész, ahol rövid időn belül te leszel a főnök, és persze zsebre teszel pár millát naponta:-)
Megoldás:
Őszintén és komolyan elmondod nekik, hogy tiszteled őket, de neked nem ezek az álmaid, és szeretnéd a saját álmaid követni.
3. Miért nem vagy ilyen meg amolyan?
Ez a legrosszabb típus... Állandóan kritizál, mert szerintük nőiesebben/kevésbé kihívóan kellene öltözködnöd, jobb jegyeket kéne hoznod... Azt szeretné, ha más lennél - olyasn, amilyen ő volt, amilyen a szomszéd/egy kolléga lánya, az uncsid, a nővéred, .... Az ilyen szülőnél legtöbben azt hallják: Legyél más, így nem vagy elég jó!
Megoldás:
Kérdezd meg: Miért nem vagyok jó így? Értesd eg velük, milyen rossz, hogy ők kritizának - de ne úgy, hogy te is kritizálsz....
Ezzel a viselkedéssel ugyanis komoly lelki problémákat okozhatnak - de ez nem az a fajta probléma, amire szükséged van!