Néha nehéz az élet velük, nem? Ők is így gondolhatják...
Fordult már elő, hoy azzal fenyegettek: ha nem tanulsz jól, szobafogságot kapsz/letiltják a netedet/elveszik a telefonod?
Biztos hisztiztél, és igazságtalannak tartottad. Azt gondoltad: oké, azért van, mert aggódnak a sorsomért... De az az én sorsom, hova fáj az nekik, ha nem fogorvos leszek, hanem mondjuk tanár?
A tanárok általában előre eltervezik, hogy a pluszórán mivel fogtok foglalkozni. Ha volt valami az órán, és a tanárt nem merted megkérdezni, itt megteheted. Azért adtak hozzá, hogy magyarázzon. Lehet, hogy ott még nem érted, de aztán megvilágosodsz, de lehet fordítva is. Ezért is szokott házit adni, és a háziban nagy valószínűséggel találkozol a kérdésed tárgyával. Ha egyedül birkóztál meg vele, biztosabb, hogy megérted.
Ez a fajta kudarc a legrosszabb. Ilyenkor érzed úgy, hogy felmászol a tizedikre, és leugrasz.
Valószínű, hogy látták: igenis akartad, és nagyon ott voltál.
Amit ilyenkor kérhetsz, az egy második esély, vagy egy kis engedmény az eredetiből - pl. 9-es helyett 8, 92 még elfogadható.
Ha nem egyeznek bele, akkor sem mondhatod, hogy ők a rossz szülők. Ha nem látják, hogy ez a te szinted, vagy látják, de nem akarják elfogadni, végül is saját maguknak tesznek rosszat: te hozod a szinted, ők meg idegeskednek, és azon agyalnak, mivel lehetne téged még nkább az álmuk fele hajtani...
Nincs mit szépíteni: itt te hibásabb vagy. Igen, elmondhattam volna kedvesebben is, de az még ötszáz oldalba telt volna...