Fotó: PenelopeTrunk.com

Persze Penelope-nak "könnyű" dolga van, ha a széllel szemben szeretne leguggolni: Asperger-szindrómás, ami az autizmus-spektrum legenyhébb zavara, tehát a magas IQ plusz a társadalmi szokások és érzelmek felismerésének hiánya sajátos világképet eredményez, Amerika pedig szereti a dobozon kívül gondolkodókat. Így aztán Penelope világ életében sikeres volt: három üzleti vállalkozás, vezérigagatói státusz és figyelemreméltó független szakértői múlt áll mögötte. Mindenki ismeri, aki a világon web 2.0-vel vagy karrier-tanácsadással foglalkozik.

És akkor ez a nő azt mondja, ne helyezd a pályaválasztást pusztán érzelmi alapokra, hiszen szeretetből nem lehet megélni. Azt mondja, a következőképp érdemes mérlegelni: ahelyett, hogy évtizedeken át keresnéd önmagad és hezitálnál különböző területek között, inkább készíts egy listát azokról a dolgokról, amikben jó vagy, tehát amilyen területen a legkönnyebben találnál állást. Ezt követően tudd meg, melyik pálya hozza a konyhára a legtöbb lóvét - és már kész is vagy, voilá. 

Rendben, de mi lesz az önmegvalósítással? Az önkifejezéssel? A nagy és magasztos feladatokkal, a világbékével? Penelope azt mondja, nem alapfeltétel, hogy pénzt kapj azért, amit szeretsz csinálni. Ha ugyanis valóban szívesen tevékenykedsz az adott területen, úgyis minden szabad percedet azzal fogod tölteni (amiből bevétel lesz, néha nem - de nem ez a lényeg). Miért kéne, hogy ezért még pénzt is kapj? "Én például nagyon szeretem a szexet, mégsem fizetnek nekem érte. Jobban szeretek szexelni, mint konferenciát szervezni, mégis abból élek, hogy előadásokat tartok, nem a szexből" - hoz fel egy meglehetősen konkrét példát. 

Ha mindez elsőre sokkolóan hangzik, nézzük a logikus érvelést a tények mögött: "A munka nem arról szól, hogy szeresd, amit csinálsz, hanem arról, hogy olyan életszínvonalat teremts a segítségével, ami boldoggá tesz. Ha tehát imádsz síelni, költözz egy síparadicsomba, vállalj munkát ott. Így mindig lesz pénzed és tered hódolni a kedvenc hobbidnak, nem kell feltétlenül hivatásos síelőnek vagy síbajnoknak lenned." Persze a BrazenCareerist.com alapítója szigorúan képünkbe vágja az igazságot akkor is, ha ezen a ponton elbizonytalanodnánk: ha munka után nincs kedved síelni, akkor soha nem is volt számodra fontos a sport, csak kifogásokat kerestél, hogy ne kelljen kilenctől ötös munkát vállalnod és nyugodtan takarózhass megvalósulatlan síbajnoki álmaiddal, másra kenve a felelősséget: alföldön élsz, a szüleid nem engedték, hogy sílécet vegyél vagy síiskolába járj...

Vagy egyszerűen csak túl sok minden érdekel, nem tudsz választani: Penelope szerint ez sem baj, vállaj be egy jövedelmező területet, aztán ha nem tetszik, bármikor tovább léphetsz a végzettségednek megfelelő számos egyéb territóriumon belül mozogva vagy akár egy vadonatúj, eddig nem ismert szakmában. A statisztikával érvel: ma egy melóhelyen átlagosan 18 hónapot tölt el egy pályakezdő, annyit pedig guggolva is ki lehet bírni bárhol, később pedig az élménynek köszönhetően egy fontos önismereti leckével és a vállalkozói/alkalmazotti szféra működési alapelveivel gazgadodsz. Sokat tehát nem veszítesz a huszonegyedik században, ha mellé fogsz. Sőt: csak nyerhetsz.

Bár tagadhatatlanul vonzóbb perspektíva anyagi érdekektől mentes önmegvalósításra és világmegváltásra buzdítani a munkaerőpiac legfiatalabbjait, Penelope Trunknak számos kérdésben igaza van. A pénz igenis számít, tökéletes munka nincs (míg a síbajnokság sem az), amit pedig nem csinálsz önként és dalolva napi nyolc óra szénlapátolás után, az valószínűleg valóban nem érdekel mélységében, csak szereted azt hinni, hogy a dolog valóban fontos számodra (mert színesebb, jobb, sokoldalúbb embernek hiszed magad tőle vagy van mire hivatkoznod, ha nem találsz állást). Olyan dolgok ezek, amikkel nem lehet vitatkozni - Asperger-szindróma ide vagy oda.

Ugyanakkor szent meggyőződésem, hogy a kezdetek kezdetén nem lehet pusztán anyagi alapon választani. Az amerikai oktatásrendszernél kevésbé fontos a specializáció, a főiskolák többsége egységes, az általános műveltséghez elengedhetetlen és a mindennapi élethez hasznos képzést nyújt, így könnyebb az átjárás a különböző szakterületek között, mint nálunk (még úgy is, hogy a bolognai rendszer már nagyobb szabadságot biztosít a nebulóknak, mint a régi poroszos vonal). Választani kizárólag fizetés alapján már csak azért sem lehet, mert:

• a trendek változnak, ami menő szakma volt 1999-ben, nem biztos, hogy 2019-ben is jól jövedelmez majd;
• ha valamit rémesen utálsz - vagy egyszerűen csak hidegen hagy - abban minden bizonnyal nem fejlődsz majd az évek múltával, tehát pénzt sem fogsz keresni vele (lesznek nálad jobbak... sokan és sokkal);
• mit ér a biztos megélhetés, ha napi 8 órát olyan dologgal töltesz, ami abszolút lehúz?
• ha nem az a dolog érdekel a legjobban, amivel egész nap dolgozol, és mégis pénzt keresel, mi lenne, ha olyasmire szánnád az energiáidat, ami még motivál is? 

Igaz, azt Penelope is leszögezi: ne csak úgy a vakvilágba listázgasd a jól fizető melókat, hanem a saját tág érdeklődési körödből és szakterületedről válaszd ki a legjövedelmezőbb felületeket. A NEON-tanács tanács tehát kicsit komplexebb annál, amit Penelope írt: ha a zenélés a mindened, nyugodtan hódolj a szenvedélyednek és állítsd fel célokat ezen a területen, de - és itt jön a különbség - nem muszáj feltétlenül szoftverfejlesztőnek menned, csak mert van műszaki érzéked és úgy tudod, ott az első perctől kezdve dől a lóvé... célszerűbb, ha eleve zenével kapcsolatos pályát választasz: mondjuk, hangmérnök leszel. Így az álmodtól sem vetődtél túl távolra, ugyanakkor fix bevétel is érkezik a számládra, aminek révén egyenes az út az anyagi függetlenséghez... a valóra álmok és az anyagi biztonság pedig egy lapon említve már kimondottan boldogság-szagot áraszt, nem?  

A nők rendezettebbek az irodában - mégis kevesebbet keresnek

Nahát, újabb dolog, ami jobban megy a nőknek, mint a férfiaknak: mint kiderült, a gyengébb fizikai felépítésű nem sokkal rendezetebb és összeszedettebb a munkahelyeken, mint a férfiak. Hmm.

Inkább dolgozzon az ember, mint pakolgasson - a zseni amúgy is átlát a káoszon

A precizitásukról híres német kutatók 4 ezer dolgozót vettek górcső alá hónapokon keresztül, és hamarosan kiderült: a nők 43 százaléka katonai rendet tart íróasztalán, míg a paliknak csupán 32 százaléka mondhatja el ugyanezt magáról. A női munkarő több mint 50 százaléka nagyon precíz aktarendszert használ és mindent pontosan felcímkéz az irodában, ezzel szemben a férfiaknak mindössze 37 százaléka él ezekkel a módszerekkel. A nők 40 százaléka maga is úgy gondolja, hogy makulátlan rend van az asztalán: a férfiak 30 százaléka mondta el magáról csak ugyanezt.

"Előfordul, hogy sokan azért csúsznak le egy előléptetésről, mert rendetlenség van körülöttük. Ezek a külsőségek - az öltözködéssel együtt - többet számítanak a munkakörnyezetben, mint hinnénk" - kommentálta a kutatás eredményét egy HR-szakértő (nem, nem nekem, akkor ezt erős célzásnak vettem volna).

Nos, ami azt illeti, ezzel együtt mindenhol a világon többet keresnek a férfiak, mint a nők: Magyarországon ez a különbség a 2010-es felmérések szerint mintegy 25 ezer forintot jelent. Elképzelhető, hogy a dolog összefügg azzal, hogy míg a nők pakolásznak és takarítanak, a férfiak inkább a munkájukkal foglalkoznak? Hmm, lehet, hogy titokban férfi vagyok, ezt vegyétek coming outnak. ;)

10 dolog, amit elronthatsz az önéletrajzban

Itt az ideje, hogy kinézz pár külföldi ösztöndíj-programot, esetleg rágyúrj valami testhezálló nyári melóra, ami kivételesen nem a standard szórólapozás-csomagolás-árufeltöltés szentháromságra épít. Hogyan készítsd el önmagad marketing brosúráját, és mit ne tegyél cv-írás során?

Ha egy fesztiválon tolmácskodnál, ne a matektudásod emeld ki!

1. No standard cv - Kerüld a fix paneleket, állandó elemeket. Ha egy fesztiválon tolmácskodnál, nem kell ódákat zengeni a történelem OKTV-n elért eredményeidről.

Helyette:

Mindig a megpályázott álláshoz, ösztöndíjhoz, gyakornoki helyhez, sulihoz stb. igazítsd az önéletrajzodat.

A fesztivál-melóhoz domborítsd ki remek kommunikációs képességed, biztos nyelvtudásod és állóképességed éjszaka (ezekre a töri OKTV-n nem biztos, hogy szükség volt, ugye).

2. No klisék – Tartózkodj a tartalom nélküli kliséktől. Felejtsd el az „adatrögzítés” és a „telefonos ügyintézés” paneleket, hiszen ezek semmit sem árulnak el a munkákról, amelyeket eddig végeztél.

Helyette:

Legyél konkrét: „Excel-táblázatba vittem a számlázási adatokat angolul és magyarul” vagy „Közvélemény kutatást végeztem telefonon, megadott kérdések alapján”.

3. No hazugságok – Tanultál egy évig angolt, és máris felsőfokú nyelvtudást írsz be? Na ne, az ilyen malőrök előbb-utóbb kiderülnek, és akkor neked lesz ciki.

Helyette: Apró trükkökkel persze élhetsz: ha nincs nyelvvizsgád, de állsz már egy bizonyos szinten, nyugodtan használhatod a „középfokú szintű nyelvtudás” kifejezést.

4. No terjengős rizsa – Bár a legtöbb fiatal nem tudhat maga mögött évtizedes tapasztalatokat ugye, azért megeshet, hogy valaki több suliba járt vagy sokféle diákmelót, iskolán kívüli tanfolyamot kipróbált, esetleg élesben is dolgozott már. Csábító lehet a gondolat, hogy mindent listázz, de ne tedd – a két oldalasnál hosszabb cv-t senki nem fogja elolvasni.

Helyette: Legyél frappáns, és mindig csak az adott projekthez szükséges tapasztalatokat, képességeket emeld ki.

5. No helyesírási hibák – Nézd át az anyagot többször is, különösen az intézménynevek helyesírásánál légy résen.

Helyette:

Tudod, XY Általános Iskola, nagy á-val, nagy i-vel…. Az idegen nyelvű önéletrajzot pedig mindenképpen lássa tanár vagy anyanyelvi beszélő.

Hajrá!