Boldog(abb) élet

A külcsíny...

• Az olvashatóság soha ne legyen szempont, a legjobb, ha rózsaszín alapon sötétpink betűtípust használsz, fekete háttéren szürkével írsz, netán kedvenc sztárod a háttér és a fejére gépelsz feketével. Mansonra például valamiért a 16-os piros Comic Sans MS illik, régóta érdekel, miért.
  
  
• Fontos, hogy ne valami szabványbetűvel írj, hanem legalább 16-os betűtípussal (hadd lássa mindenki messziről) vagy csak 8-assal, mert az olyan "cukee". (L')
• Szúrj be olyan képeket, amik kilógnak a dizájnból, hadd essen szét az oldal - ja, és a design-t 16 alatt valamiért mindenki következetesen, újra és újra "*desing"-nak írja - még nem jöttem rá, ez miért jó. Lehet, hogy 18-20 körül automatikusan design-ra váltanak, addig viszont kötelező a desing.
  
  
• Hasznos, ha van zene, amit nem lehet kikapcsolni.
  
  
• Tolj fel MINDEN widgetet, amit a CMS felkínál. Nem baj, ha nincs funkciója, csúnya vagy tele van buggal - neked ilyen is van, te ilyet is tudsz, ez a lényeg.
  
  

A tálalás...

• Jó dolog, ha abuzálod a magyar helyesírás szabályait, a muszájt ly-vel írod, a hülyét j-vel, a szavak végére plusz h-t teszel - nagyon durvah -, és sokat gügyögsz (mert az olyan éjdih). V helyett írj mindig W-t, walamiért az kewl.
  
  
• Véletlenül se használj központozást, kivéve a sok-sok felkiáltójelet a mondatok végén, közepén és elején!!!
  
  
• Rövidíts, mindig és mindenhol. Ha MSN-en vagy sms-ben megteheted, miért ne lenne oké folyószövegben is? Még a végén ínyhüvelygyulladást kapsz, mert leírod ötször a "hogy-ot "h" helyett.
  
  
• Mondat végére dukál legalább egy XD. XD.
  
  
• Semmi esetre se tegyél space-t a mondatok végére, pláne, ha hivatalos levelet írsz!
  
  

A tartalom...

• Rögtön az elején oltsd le a kedves látogatót: "Ha nem teccik baszod ne olvasd nem neked ijom hanem a bajiknak, luwww <3, te meg baszodj +!
  
  "; "Ne merd ellopni a képeimet mert kinyirlak köcsög!", "Pasim az enyim ne is probalkozz, én kewl vok, te meg epic fail"; "Ne merj utanozni én 1edi vok" (ebben az esetben ne írd le kedvenc filmjeid vagy zenekaraid nevét, mert leutánoznak a kis hülye copycatek). De erről korábban már szóltam, a Netikett: top cikik tiniportálon című opuszban.
  
  
• Kommentelj névtelenül mások chatoldalán - a chatoldal alap - durvaságokat. Mindig kell egy kis dráma.
  
  
• A tartalomszerkesztés fő alapelve, hogy soha ne tudd előre, miről akarsz írni - sőt, lehetőleg írás közben se. Közöld előre, hogy fogalmad sincs, miről írj, de azért fecsegj valami érthetetlen, követhetetlen személyes témáról összefüggéstelenül hat flekken át - csókoltatom a magyartanárodat.
  
  
• Könyörögj térden állva, földön csúszva képkommentekért és hozzászólásokért, és sértődj meg és törölj mindent, ha ezt nem kaptad meg.
  
  
• Írj nagyon mély verseket. Ikszdé.
  
  
• Közösségi portálokon jelölj be boldog-boldogtalant, a neved lehetőleg legyen eleve JelöljBarinak Kovács Rita. Így mindenki azt hiszi majd, b. népszerű vagy, te pedig spammelheted őket hülyeségekkel (például szavazzanak rád MyVip szépségversenyen, "h végre 1 1edi csayszee nyerjen").
  
  

A díszítés...

• Mindenképpen töltsd fel magadról tükörből fényképezett, hasat-mellet-feneket mutató szexin csücsörítős képet, amin hajad legalább az egyik szemedet takarja. Ugyanez nagy napszemüvegben szintén alap.
  
  
• A képeket vakuzd szét, hogy ne látszódjanak a ragyák, az elbaltázott smink és az orrod. Főleg az orrod.
  
  
• Felülről fotózz mélyen dekoltált pólóban a fürdőszobatükörben/sok vakuval és fehér fényerőkontraszttal, majd a végeredményt photoshoppold szét a felismerhetetlenségig (én élőben sosem tudom beazonosítani a 16 éven aluli partygirlöket, akik közösségi portálokon bejelöltek... igaz élőben is többnek néznek ki 16-nál).
  
  

Kihagytunk valamit? Egészen biztosan. A lista rendszertelenül bővül.

Ez a Netikett: top cikik tiniportálokon.

• "Mindenki engem utánoz, mert annyira egyedi vagyok, már le se merem írni, mi a top öt kedvenc indie zenekarom, mert leutánozzátok"

Létezik egy igen nagy létszámú csoport az online világban, aki 24/7 saját különlegességének bűvöletében él: ezek az emberek előszeretettel hiszik azt, hogy a világ szeme csakis és kizárólag rajtuk függ, és természetesen mindenki őket utánozza különleges megjelenésük és überegyedi gondolkozásmódjuk méltó tükreként. Nem tudni miért, de elképesztően fel tudják húzni magukat azon, ha más valaki netán olyan zoknit vásárol, amilyen nekik van, nem is beszélve arról, ha frizurájuk jön velük szembe a plázában. Tragédia. A legkomikusabb persze az, amikor az ifjú netszörfer arról kesereg, hogy már kedvenc dalát se meri bemutatni blogján a nagyközönségnek, mert másnaptól tucatnyi minitini kezdi majmolni stílusát. No és? Egy ideális világban minden zene elérhető volna bárki számára, másrészt pedig attól senki sem lesz jobb ember, hogy csak huszonketten ismerik kedvenc együttesét. Ja, hogy a pózerek és a divatmajmok? Ugyan már, két hónap múlva úgysem emlékszenek az egészre - meg amúgy is, kit érdekel, más milyen dresszben veri magát otthon a tükör előtt.

• "Azzal vádolnak, hogy photoshoppolom a képeimet - pedig én önmagam adom"

Nagy divatja van manapság az agyonvakuzott, órákon át szerkesztett képeknek, melyeknek két fő tulajdonsága figyelhető meg: az egyik, hogy még a 13 éves kislányok képei is kissé túlszexualizáltak, a másik pedig, hogy a tükrös fotókon szereplő egyedek 99 százalékát még saját édesanyjuk sem ismerné fel. Az "önmagam adom" egyébként is egy klasszikus örökzöld a kliseszótár hetvenötödik oldaláról: mégis ki mást adnál, ha nem magadat? Voltaképpen azzal sincs baj, ha a képszerkesztő-mogulok néha elengedik a fantáziájukat, de társkereső oldalakon muszáj életszerű képeket közölnöd, és persze a profilodban is szerepeljen pár realista fotó (lehetőleg olyan, amin a melltartód többet takar a bimbónál).

• "A 12-14 éves kiscsírák direkt beszólnak nekem, az érett, felnőtt 16 évesnek, pedig már annyi mindenen mentem keresztül az életben"

... és bizony még több mindenen fogsz, hacsak ki nem nyír egy webmester 17 éves korodig. Oké, 16 évesen óriási és végeláthatatlan korkülönbségnek tűnik két hosszú év, de azért idővel kiderül, hogy nem az - az igazán komplex történetek pedig még csak ezután jönnek. Egyébként sem érdemes egy percnél többet szánni névtelen anyázókra és klaviatúra mögül okoskodó gyíkokra: a releváns kritika soha nem tőlük, hanem arcukat felvállaló, véleményüket kulturáltan közlő emberektől érkezik. Tehát: nagy levegő, töröl gomb vagy piros x a képernyő sarkában, egy laza vállrándítás kíséretében.

• Az én blogomat hatszázhetvenketten olvassák, a tiedet meg csak huszonnégyen!
  
  

Figyelem, a privát blogok és egyéb személyes oldalak értékét nem a látogatószám növeli, hiszen ezen az elven mindenki tehénlepényt fogyasztana, elvégre tízmillió légy nem tévedhet. A tartalom szempontjából teljesen mellékes, hány kattintásra tettél szert: annál is inkább, mert az ocsmány stílusú szennyesteregetős veszekedéseken a fél ország röhög, míg a kultúrblokkokra csak egy szűk réteg kíváncsi.

• Az oldalam/blogom/profilom igényesebb a tiednél, mert fekete alapon szürke/fehér alapon sárga villogó betűtípust használok, automatikusan indul a kikapcsolhatatlan zene, mindenki kommentjeit letiltom, és amúgy is HTML-guru vagyok, a tartalom nem számít!
  
  

Hasznos dolog, ha valaki dizájnkérdésekben jártas, de a sikeres és/vagy kellemes netes jelenlétnek nem ez az egyetlen feltétele. Első körben mindig a funkcionalitás lebegjen szemed előtt: mennyire átlátható, olvasható, követhető a felület, mennyire tölt be hamar, nem zavaró-e egy-egy fícsör (zene, vibráló hellokitty, úszkáló szöveg, flash animáció, hangeffektus stb.). Első a tartalom, minden más utána jön: hiába vagy zseniális fotós vagy grafikus, ha nem lehet elmenni a portfóliódon, senki se lesz kíváncsi a munkáidra. A kevesebb néha több!

Nagyon mély versek...

• AABB négysorosok, kínrímekkel

Főbb jellemzők:

a költő valamiért azt hiszi, a verset nem a ritmus és a forma, hanem a rím teszi verssé, ezért minden sor végére beerőltet egyet, biztos, ami tuti. Különösen komikus a végeredmény, ha a magánhangzók ugyan stimmelnek, de a mássalhangzók kicsit sem, a szótagszámok pedig még véletlenül sem hasonlítanak semmire az ég adta világon... Az ellentmondást pont ez okozza: ha a rímet erőlteti a mhűvészh, a szótagszámmal is foglalkozzon már, vagy írjon inkább szabadverset a delikvens.

Recept:

Mindenképpen használj oda nem illő, néhol archaikus(nak hitt, általában inkább csak kikopott) szavakat, így próbálván fenntartani a drámai hatást, amit a tartalom és a forma magától nem hoz.

Példa*:

Mélységes, őszinte érzés honol lelkemben / Elvesztettem fejem az őrült szerelemben / Az égre nézek bágyadtan és csak téged látlak / Szemedben megpihen tekintetem, ha fáradt / Parányi kék csónak ring a szerelem taván / Egy napon a mennyig ringat minket talán / Elvesztettem múltamat és jelenemet rég / Ölelő karjaim egyre kérnek: maradj még!

Főbb felhasználási terület:

Háttérzene gyanánt tedd be Barbee: Szívtörő című dalát vagy bármelyik picit harmadvonalas, külföldi kollégát kétségbeesetten majmoló hazai alkotó slágerét a youtube-on, és barátaid számára mély, fennkölt hangon olvasd fel a költeményt otthonodban, egy-egy üveg bor elfogyasztása után. A jókedv garantált.

• Az elvont, gauthique költészet, sok közhellyel

Főbb jellemzői:

Az alkotó általában valamely andörgand szubkult oszlopos tagja, és valamiért azt gondolja, ha verseknek nem elég jók alkotásai, dalszövegnek még bőven belefér. Ezek a versek nem virágról és boldogságról, hanem természetesen a halálról, a szerelemről és az éjszakáról szólnak. Dobj össze minél több hatalmas büdös klisét, ami jól hangzik, de az ég adta világon semmi értelme nincs. Előny, ha szereted Poe-t, Lovecraftet és Shakespeare-t, és néha utánzod is őket.

Recept:

Ha nagy szavakat és bizarr szinesztéziakezdeményeket használsz, esetleg megbontod a klasszikus versformát néhány sokkoló enjambent-nel, garantáltan mindenki azt hiszi, baromi mély vagy, és ők a parasztok, amiért nem értik egy szavad se. A tartalom miatt egyébként se aggódj soha: az alternatív közönség úgyis a sorok közé érti azt azt, amit hallani szeretne, ha a vers az ég adta világon semmiről se szól.

Példa*:

Csendes kínnal mögém lopózott ma éjjel a halál / Zaklatott sikollyal lihegte fülembe: többet nem vár / A sápadt hold haldokló ostroma alatt éreztem, fojtogat / Vér és pusztulás mardosta könnytelen, néma torkomat / Ébenszín hollót zavart fel a fájdalom égszínkék köve / Halott múzsám ajka fénytelen és merev az öle / A természet törékeny szövetét meggyűrte a kéj / A sírboltban maradnék vele, örökkön-örökké.

Főbb felhasználási terület:

Ha rossz passzban vagy és bénának érzed magad, olvass el pár ilyet, majd vegyél a kezedbe igényes lírát és tegyél fel olyan zenét, amelynek a szövege nem csak jól hangzó szótári szavak egyeztetéséről szól. Élvezni fogod a döbbenetes kontrasztot.

Plusz bónusz track:

sok "már" a sorok végén, arra szinte minden rímel.

• Az újvad, dadaista költészet pózer, dilettáns változata

Főbb jellemzők: Tojik a rímekre, ami nem baj, de sajnos a ritmust sem érzi, anélkül pedig nincs vers. Sokkoló akar lenni, ezért szívesen nyúl a képzavar eszközéhez, amit rendszerint művészi tálalású, egyedi allegóriának hisz. A szimbólumok mozgatják, amiket csak ő ért - jobb esetben. Rosszabb esetben ő sem, de ez mindegy.

Recept:

Elő a szótárakkal, az idegen szavak és a szinonima are our best friends, írj ki, mindent, ami jól hangzik, olvasd a bibliát, a koránt és blattolj mahabharátát, hogy legyen minél több dolog, amiből zagyvaságot kotorhatsz össze. Az LSD is segít kibontakozni, hajrá.

Példa*:

vad villámot verekszik valóra a válium, szellemem útja az igazságért él / egy bosszanovába oltott papírvágókésbe varrva vörös betűkkel a mélységesen mély uránuszi kráterbe forrva, hol utat tör / magának a szó tengermély kútja és nem én vagyok csupán az illúziók magányos foglya /

Főbb felhasználási terület: csak úgy röhögni, de az előző két pont receptje is alkalmazható.

Figyelem:

a fűzfapoetizmus nem keverendő össze az ébredező lírai énnel és a fióknak írt random vackokkal. Az ilyen "költő" büszkén publikál, ahol csak tud.

---

*ezeket csak úgy kitaláltam a vécén ma délután

Utolsó három cikk :neon.hu